nyomtatható változat

"... ennyit az ábrándjaimról"

A Bookart Kiadó svájci regénysorozatának bemutatója az OIK-ban

2012. 04. 10 14:27

2012. április 20-án 18.00 órakor az Országos Idegennyelvű Könyvtárban a Bookart Kiadó, a Svájci Nagykövetség, valamint a ProHelvetia Kulturstiftung közös rendezésében bemutatkozik a Bookart Kiadó Svájci írók című könyvsorozata.

A beszélgetés résztvevői:
Hajdú Farkas-Zoltán, a kiadó főszerkesztője;
Werner Morlang, a sorozat mentora;
Angelika Salvisberg, a Pro Helvetia Alapítvány programfelelőse.
Moderátor: Nádori Lídia.
Az est házigazdája Mender Tiborné főigazgató.


BOOKART – SVÁJCI ÍRÓK
A sorozat ötlete 2010. március 18-án született meg Zürichben. Hajdú Farkas-Zoltán készülő fordításkötetéhez gyűjtött anyagot, s többek között Werner Morlangot, a neves svájci irodalmárt is felkereste. Beszélgetésük során szó esett Erdélyről, transzszilvanizmusról, kultúrák egymás mellett éléséről és a "keleti Svájc"-modellről, amely Trianon után talán a legszebb jövőképet vázolta fel Erdély népei számára.
Sorozatunk ennek az értelmiségi utopiának kíván emléket állítani.

Werner Morlang, irodalomkritikus, író, germanista 1949-ben született Oltenban. A Robert Walser-Archívum vezetője, Walser "mikrografikus" hagyatékának a kiadója és számos, a svájci irodalmat értelmező kötet szerzője. Werner Morlang a Bookart – Svájci írók sorozat mentora.

Urs Widmer: A kék szifon
Fordította Kurdi Imre

A könyv főhőse beül a bázeli vonatba, hogy hazautazzék, s egyszere csak a múltban találja magát, gyermekkora családi házában. Minden a régiben, még a kék szifon is ott csillog apja borosüvegei között. Éppen csak a betoppanó, furcsa alakot nem ismerik meg eltűnt fiacskájukért aggódó szülei. Izgalmas, többsíkú időutazás kezdődik.


Gerhard Meier: Holtak szigete
Fordította Bán Zoltán András

1977. november 11-én, Márton napján Baur és Bindschädler, a két régi barát szokásos szombati sétájára indul a svájci Oltenben. Szinte végig Baur viszi a szót, felidézi emlékeit szülőfalujáról, Amrainról. A mesélés során múltból származó képek bukkannak elő és ékelődnek a történet szövedékébe, behatolnak a már felidézett képek közé, létrehozván a lélek kiállítótermét. Nyelvi köntösbe öltözött képek rajzolják ki a séta útvonalát, az utcanevekre rárakódó múltat, az elmesélés által mintegy közterületté váló személyes időt. Egyes kitüntetett elemek, motívumok ismétlődése, néhány alapjelenet révén a regény végére összeáll a teljes kép, amely mégis átmeneti és hiányos csupán. És az olvasóra vár, hogy kiegészítse.


Piero Bianconi: Családfa
Fordította Lukácsi Margit

Bianconi műve maga Ticino, ahogy Bianconi Ticino maga. És ez a Ticino sziget, legalábbis kulturális értelemben az. Mert a Piemonte és Lombardia közé beékelődő vidék sosem volt az olasz állam része. Ez Piero Bianconi szülőföldje, közelebbről a Verzasca völgyében lévő Mergoscia, ahol ősei éltek. Regényének önvallomásos fejezetében némi iróniával azt állítja magáról, hogy intellektuális értelemben poligám alkat, s ez a hajlam megfelelt műkedvelő, szerteágazó érdeklődésének: „nyomasztó teher ez, sorscsapás vagy szerencse, ahogy vesszük” – írja. Könyve családi krónika, de kollektív történelem is, egyszerre irodalmi régészet és a lélek geológiája.