logo
kontakt / impresszum / honlaptérkép
Milyen az igazi műfordító?Új hozzászólás | Hozzászólások fordított időrendben
Játékos, ám félig-meddig azért komoly is a kérdés, amit feltettem magamban, és mindjárt meg is válaszoltam. Ha van kedvetek, foglaljátok össze, legfeljebb tíz pontban. A végén meglátjuk, mi lesz belőle, összesítjük-e az eredményt, vagy nem tudom, majd kiderül.
(Előre mondom: a hatos ponttal való visszaélés morálisan oly súlyosan elítélendő cselekmény, hogy szankciót kell foganatosítani ellene.)
2008. 10. 17 11:36
oldalanként találatot jelenítsen meg
 
Pávai Patak Márta2008. 10. 17 11:36válasz erre | #0

Milyen az igazi műfordító?

1. Még a honi írónál is többet olvas anyanyelvén.

2. Még a külföldi írónál is többet olvas annak anyanyelvén.

3. Nem rest átkutatni egy fél könyvtárat egy félmondatnyi idézetért.

4. Boldogan megosztja leleményeit a kollégáival.

5. Napokig képes örvendezni egy hangulatfestő igén.

6. Önzetlenül, barátságból, a szerző és a mű iránti tiszteletből fordít először, s csak utána pénzért a kiadónak.

7. Még egy honi írónál is többet lop a honi elődöktől.

8. Ha túlszalad saját korlátain, kíméletlenül visszazavarja magát.

9. Mindenért nagyon utálja, de valamiért mégis mindig szereti a szerkesztőjét.

10. Sokszor szívesen rábeszélné a kiadót egy-egy fordításra, de még többször inkább lebeszélné, ha tehetné.

 
Mesterházi Márton2008. 10. 17 18:45válasz erre | #1

1. volt egy dilettáns szerzőm, aki kijelentette, hogy azért nem olvas, mondjuk, Örkényt, mert nem akarja tönkretenni a saját eredeti tehetségét.
előzmény: 0
 
Mesterházi Márton2008. 10. 17 18:46válasz erre | #2

2. ezt nem vállalom az élet rövid.
előzmény: 0
 
Mesterházi Márton2008. 10. 17 18:49válasz erre | #3

3.4. egyetértek - itt bizonyos erkölcsiség is szóba jöhet.
5. először az az alany és az állítmány legyen rendben, meg az igevonzatok, a szórendek...
előzmény: 0
 
Mesterházi Márton2008. 10. 17 18:52válasz erre | #4

6. sok évig voltam szerkesztő, hadd fogjam meg a dolgot onnan. Szemét szerkesztő, aki a. nem beszél az anyagiakról,
b. nem törekszik tisztességes honoráriumot utal-tat-ni annak, akit megbíz, pl. a fordítónak.
7. "ne lopj!" idézz!
előzmény: 0
 
Mesterházi Márton2008. 10. 17 18:59válasz erre | #5

8. nehéz kenyér az önismeret. de jó, ha van.
9. szerkesztője válogatja.
10. minden nyelv könyvpiaca dugig van különféle ajánlólistán szereplő mívekkel. ez jól is van így, Zsdánov elvtársnak legyen könnyű a föld. de honi kiadásra sokan vannak a hivatottak, kevesen a választottak. s ez is jól van így. 
időnként persze adódik fájó kiadói mulasztás.
amúgy a lektori/olvasói ízlés is olyasmi: jó, ha van. bár könnyebb kenyér.
előzmény: 0
 
Pávai Patak Márta2008. 10. 18 09:12válasz erre | #6

Nem így gondoltam, így egész más lesz belőle.
előzmény: 5
 
Mesterházi Mónika2008. 10. 18 12:21válasz erre | #9

A műfordító (szerintem)…
1. Tisztában van a magyar szintaxissal, és el tud rugaszkodni az eredeti nyelv mondattanától. Ugyanakkor a szerző egyéni nyelvi törekvéseit észreveszi, és igyekszik visszaadni.

2. Nemcsak a mondatokat, hanem a szöveget is fordítja, szeret lendületből és pontosan dolgozni, tehát többször is átolvassa, amit egyszer leírt.

3. Ismeri azokat a szótárakat, kézikönyveket, internetes keresőlehetőségeket, amelyek segítségével pontosan megértheti a szöveget.

4. Nem szégyell kérdezősködni, hiszen többet kell tudnia a szövegről és a hátteréről, mint amennyit a szótárban talál. Viszont a megszerzett tudást nem írja bele körülményesen a szövegbe a szerző rovására.

5. Nem tekinti ellenségnek a szerkesztőjét, de megküzd vele a megoldásaiért, mielőtt elfogadja az övéit. Már ha a szerkesztőnek nem ambíciója, hogy az utolsó kötőszótól kezdve mindent átírjon, de ez azért extrém eset.

6. Figyeli a beszélt nyelv fordulatait, és olvas kortárs prózát. Élő nyelvet élő nyelvre fordít.

7. Ismeri a lehetetlent, de azért azt is igyekszik megoldani.

8. Szereti a mesterségét, és hosszan tud(na) beszélni róla.

9. Szereti a mesterségét, és tiszteli a munkát annyira, hogy nem adja ingyen vagy szarért-húgyért. Persze ettől még fordít néha kedvtelésből is.

10. Nincs se állandó jövedelme, se fizetett szabadideje (egyetlen műfordító sincs állásban, mindenki valami kényszerpályán próbál megélni, keményen fizeti a vállalkozói adókat stb.), ezért van az, hogy kénytelen pénzről is beszélni. Lehetőleg a szerződések aláírása előtt.

Hát kb. ezekre jutottam. 
Mónika


 
előzmény: 6
 
Bihari György2008. 10. 18 12:56válasz erre | #10

attól tartok, ez csak a ráérő fordítókra érvényes. én örülök, ha azt el tudom olvasni, amiért fizetnek.
előzmény: 0
 
Mesterházi Mónika2008. 10. 18 12:57válasz erre | #11

Na ja. Mit lehet erre mondani? Hülye, aki adózik, hülye, aki tisztességesen dolgozik, hülye, aki elolvassa. 
előzmény: 10
 
Bihari György2008. 10. 18 13:00válasz erre | #12

valamiért nem engedi, hogy idézzek, ezért emlékezetből válaszolok:
szal a jó műfordító nem adja olcsón magát, ez igaz. de a jó műfordítók zömének nincsen vagyona, tartaléka, fölös jövedelme, viszont olykor családja igen. ezért kénytelen kompromisszumokat kötni. és nem biztos, hogy olyankor felülről húzhatja a fűrészt.
előzmény: 9
 
PapolczyPéter2008. 10. 21 15:42válasz erre | #13

1. Szó szerint filológus, azaz a szavak szeretője. Örömét leli a szavak csodálatos életének szemlélésében.

 

2. Akkor is rájön, hogy idézettel van dolga, ha nincs körülötte macskaköröm.

 

3. Képtelen kedvtelésből olvasni, ami tetszik neki, rögtön le is fordítaná.

 

4. Számára a gyönyör netovábbja, ha egy frappáns megoldással önmagának szerez olvasói élményt.

 

5. Bosszantja, hogy létezik olyan szöveg, amit nem ért, legszívesebben minden nyelven megtanulna olvasni.

 

6. Retteg Leiter Jakabtól. Ha saját szövegében leadás előtt talál egyet és kijavítja, még egy órán át görcsben van a gyomra: „ez majdnem benne maradt”. Ha leadás után, arról jobb nem beszélni.

 

7. Számtalanszor előfordul, hogy beszélgetőtársa szájából hallja meg a szót, kifejezést, amit néhány nappal korábban sikertelenül keresett. Ilyenkor tekintete elrévül, amit beszélgetőtársa olykor szóvá is tesz.

 

8. Képes órákat tölteni az OSZK-ban egyetlen nyomorult madárka nevét kutatva. Ám ha kiderül, hogy a madárkának nincs magyar neve, képes nagyvonalúan vállat vonni, és azt mondani „pinty”. (persze ha nem állattan szakkönyvet fordít)

 

9. Vágyik rá, hogy nagyágyúkat fordítson, de a kiságyúkban is örömét leli; ami azt illeti, a fordítás végére minden könyvet megszeret.

 

10. Dühíti, ha munkája kifizetetlen marad, de még jobban, ha kiadatlan.

 

 
Pávai Patak Márta2008. 10. 21 20:29válasz erre | #14

Igen, pontosan ilyenre gondoltam! Ilyenre!
előzmény: 13
 
12
 
 

FÓRUM
Fordítót keresek a könyvemhez
Bácsa-Földvári Andrea | 2017. 10. 07
Bármilyen témában szívesen fordítok
Huppert Anna | 2017. 07. 17